Magasabb rostbevitel

Hazánkban az egyik legnagyobb probléma a rosthiányos táplálkozás, mely számos betegség kialakulásában veszélyeztető tényezőként szerepelhet. Számos kutató a székrekedést a vastagbél átmeneti adaptációjának, alkalmazkodásának tartja a rostban szegény táplálkozáshoz.

Számos feltételezés szerint a rosthiányos táplálkozás következtében megnyúlt tranzitidő elősegíti, hogy az epesavak a vastagbél nyálkahártyáját irritáló karcinogén vegyületekké alakuljanak. A rostokban gazdag táplálkozás jelentős mértékben csökkentheti a bélbaktériumok által képződő karcinogének létrejöttének és a bélfalra kifejtett hatásuknak a lehetőségét. A vastagbél tumorok hátterében is a rosthiányos táplálkozást vélik felfedezni. Az anyagcsere-betegségek közül az elhízás, a cukorbetegség és a magas vérzsír szint kifejlődésében veszélyeztető tényező a rostszegény táplálkozás. Mivel a táplálék rostanyagai az energiahasznosulás fiziológiai akadályát jelentik, az elhízás elmarad. Rosthiány esetében ez a fiziológiai akadály elmarad.
Az élelmi rostok csoportosítása oldhatóságuk szerint két csoportra oszthatók:

Vízben nem oldódók (cellulóz, hemicellulóz egy része, lignin)

Élettani szerepük: hozzájárulnak az éhségérzet csökkentéséhez, elősegítik a jó bélműködést.

Megtalálható az olajos magvakban, a hüvelyesekben, a gabonafélékben. Az élelmi rostok fizikai-kémiai sajátságából adódik, hogy a béltartalom térfogatát jelentősen megnövelik, áthaladási idejét lecsökkentik: ennek eredményeként a káros anyagok gyorsabban ürülnek ki az emésztőrendszerből. Növelik a béltartalom mennyiségét, gátolják a székrekedés kialakulását.

Vízben oldódók (hemicellulózok kisebbik része, pektinek, gumiszerű és nyálkaanyagok)

Élettani szerepük: olyan formában okoznak teltség éerzetet, hogy vízhez kötődve zselatinszerű masszát hoznak létre, így előnyösen befolyásolják a szénhidrát- és zsíranyagcserét.

Oldható rost a pektin, a mézgák, a nyák, néhány hemicellulóz, laktulóz, néhány cukoralkohol, az inulin. A vízoldékony rostanyagok közül legfontosabb a pektin, amely számos zöldség- és főzelékfélékben, gyümölcsökben, és a gabonafélék közül a zabkorpában, zabpehelyben található.

Kiemelt jelentőséggel bír az élelmi rostok közül a kitozán, mely a rákok vázából nyert glükozamin-polimer (kitin) deacetilezett formája. Nagy felületi aktivitásának köszönhetően csökken a zsír és koleszterin felszívódása a táplálékból. A fogyókúra eredményességének elősegítésére naponta maximum 1000 mg kitozán felvétele ajánlható.