Környezeti tényezők

Bizonyos kultúrákban a túlsúlyos nő a nőiesség megtestesítője, az anyaságra való alkalmasság jeleként kívánatosnak tartják a kövérséget. Mindez a fejlődő országokban jellemző, azonban a fejlett országok női ideállja a kifejezetten vékony testalkatú nő.

Kifejezetten veszélyeztetett környezet a vidék, ahol jóval magasabb a kalória bevitel a városi lakossághoz képest. A falusi lakosság mégis védettebb az elhízás tekintetében, hiszen mindennapos a fizikai munka végzése, mely jelentősen megnöveli a szervezet kalória igényét is.

Érdekes tapasztalat az, hogy a sokáig éhezett népek gyorsan elhíznak, ha jó életkörülményekhez jutnak. Jó példa erre az, hogy az afrikai származású amerikai asszonyok fele elhízott. Ennek hátterében az un. „luxuskonzumpció” áll, mely azt jelenti, hogy a szükségesnél több élelem fogyasztása nem jár súlyfelesleggel. Mindez genetikailag is meghatározott. Ha jól működik a luxuskonzumpció élettani mechanizmusa, akkor a több kalória bevitelre fokozottabbá válik az alapanyagcsere, ennek az a következménye, hogy a többlet kalória bevitele mégsem jár testsúly emelkedéssel. A sokáig éhezett népcsoportoknál éppen ez a mechanizmus nem működik jól, éppen ezért ez a körülmény elhízásra hajlamosít.

Karen O’Dea ausztrál orvosnő megfigyelése világított rá az életmód és étrend meghatározó szerepére. Ismeretes, hogy a bennszülöttek Ausztráliában több mint 50%-ban jelentősen elhízottak, s az elhízással együttjáró anyagcsere-, ill. szív- és érrendszeri betegségek is magas százalékban fordulnak köztük elô. Karen O’Dea néhány évvel ezelőtt megkért 12 bennszülöttet, hogy 10 hétre menjenek vissza az őserdőbe, és vegyék vissza őseik életmódját és étrendjét. Közel 10 hét múltán testsúlyuk jelentős mértékben csökkent, s ezzel együtt valamennyi kóros metabolikus és kardiovaszkuláris paraméterük javult (O’Dea K., 1991).