Genetikai okok

Különböző kutatások igazolták, hogy vannak családok, ahol a családtagok elhízottabbak az átlagtól. Mindez lehet genetikai ok, azonban kiemelkedő a szociális öröklődés szerepe is. Ennek hátterében az áll, hogy az egyes családtagok táplálkozási és életviteli szokásai kevéssé mutatnak eltérést. Ikerkutatások azonban genetikai okokat is igazoltak már.

A kutatásokból az is világossá vált, hogy az egyszerű Mendel-féle egy gén öröklődési séma nem magyarázhatja meg az elhízás rohamos terjedését. Valószínű, hogy az ún. poligén, multifaktorális öröklődési mechanizmusról lehet szó. A kutatások részint laboratóriumokban használt számos generáción át tenyésztett – rendszerint rágcsáló – egér, patkány törzsekre terjednek ki, részint generációkon át megfigyelt nagyon sovány, ill. nagyon kövér humán egyedekre.

Az is kiderült, hogy bizonyos hormon természetű fehérjeanyagok jelentős szerepet játszanak az anyagcserében. Egy peptid molekula ( a neve, leptin), amelyet a zsírsejtek termelnek, képes genetikusan kövér patkányokat lefogyasztani. Ez a hormon feltehetően a hipotalamuszon (fontos agytörzsi struktúra) keresztül fejti ki a hatását. Receptorait már más agyi területeken is megtalálták. A leptin gén feltételezett szerepe, pontosabban ezen gén mutációja hozzájárulhat bizonyos esetekben az elhízáshoz. A leptin gén közelében találtak egy ismeretlen gént francia kanadai családokban végzett humán vizsgálatokban. Ennek a markernek tulajdonítják a vizsgált francia kanadai családokban kialakult testsúlyváltozásokat (Bouchard C.. Perusse L., 1996). Ellentmondásnak tűnt az a tény, hogy a jelentősen elhízott egyénekben a leptinkoncentráció a normálisnak 300-szorosa is lehet. Valószínű tehát, hogy elhízottakban a leptin – feltehetően a leptin-rezisztens receptorok miatt – nem tudja hatását kifejteni.