Fogyás és Fogyókúra

Az elhízás okai

A fogyással kapcsolatos érdekességek

Fogyókúra típusok és csoportosításuk

Érdekességek a fogyókúráról

Érdekességek a fogyókúrárólMegdöbbentő eredményekkel végződött egy felmérés az egészségügyi felsőoktatásban

Az elmúlt években számos felmérés készült a hazai felsőoktatási intézményekben tanulók általános fittségi és egészségi állapotáról, életmódjáról. Ezen felmérések választ adnak arra a kérdésre is, vajon mekkora mértékű gondot okoz a felsőoktatásban tanulók esetén az elhízás problémája. Különösen azon felmérések kiemelt jelentőségűek, amelyek az életmód és az egészségi állapot összefüggéseit vizsgálják. Ismeretes, hogy a helytelen életmód egyik sarkalatos pontja a nem megfelelő táplálkozás és a mozgás hiánya.

Az elhízás bizonyítottan rizikófaktor a szív- és érrendszeri betegségek (egyebek között a magas vérnyomás), a cukorbetegség, valamint bizonyos daganatos és mozgásszervi betegségek kialakulásában.

Az is bizonyítottnak látszik, hogy a testalkatot az örökletes adottságok nagymértékben meghatározzák, ennek ellenére mégsem hagyható figyelmen kívül a környezet, az életmód befolyásoló szerepe sem. Az egészségügyi felsőoktatásban tanuló hallgatókkal végzett vizsgálatok eredményei különösen érdekesek lehetnek, hiszen az egészségügyi ismereteket illetően joggal elvárható az egészségügyi felsőoktatásban részt vevőktől, hogy mind saját maguk, mind a közvetlen környezetükben élők tekintetében felismerjék azokat az egészségkárosító hatásokat, amelyek elhízásra és a belőle fakadó betegségekre vezethetnek.

Az egyik ilyen felmérést 2004-ben végezték, a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Főiskolai Karán, száznegyven hallgatónő bevonásával. A vizsgálat több részből állt. Első része egy önkitöltős, anonim kérdőív volt, amely testi önképük, sportolási szokásaik, szomatometriai paramétereik (testtömeg, testmagasság, BMI, testzsír%), valamint a családban előforduló bizonyos betegségekre kérdezett rá.

A felmérés második része a táplálkozási szokások felől tudakozódott. A hallgatók kitöltöttek egy élelmiszer-fogyasztási gyakorisági kérdőívet is, illetve készítettek egy háromnapos táplálkozási naplót. Az adatok feldolgozását a NutriComp étrend tápanyagszámító programja segítette, mely nagymennyiségű adat gyors és megbízható kiértékelésére alkalmas.

A felmérésnek több célja is volt, mint például kíváncsiak voltak a hallgatók alkati paramétereire, az alkatukra vonatkozó önképük milyenségére, valamint táplálkozási és sportolási szokásaikra.

Szakirodalmi adatok szerint a húsz év körüli fiatalok ideális BMI-értéke 19 és 24 között kell legyen. A vizsgált száznegyven hallgatóból huszonhat BMI-je 19 alatt, harmincé pedig 24 felett van, tehát 59,9% felel meg az ajánlásnak.
A leginkább érdekes eredményeket az a kérdés hozott, amelyben a hallgatók a saját testalkatukra vonatkozó megítélését és elképzelését a mért adatokkal összevetve adta. Ezek szerint 19 hallgató soványnak tartja magát, ami majdnem megfelel a valósának egy hallgató kivételével. További 56 hallgató ideálisnak tartja magát, közülük hatnak a BMI-je 19 alatt van. Kissé kövérnek 53 hallgató ítélte testalkatát, holott több mint a felüknek normálisnak mondható a BMI-je. Mindössze 12 hallgató nagyon kövérnek tartja magát, de a valóságban csak 3-an azok, ők az elhízott kategóriába tartoznak. Ledöbbentő az összesített eredmény, miszerint elmondhatjuk, hogy összességében a hallgatók 65%-a ítéli meg helyesen a testalkatát az egészségügyi felsőoktatásban.

Fontosnak tartották a családfa elkészítését, természetesen név nélkül. Ebben a vizsgálatban az elhízás előfordulási gyakoriságára voltak kíváncsiak elsősorban. Az eredményekből egyértelműen kitűnt, hogy a túlsúlyos hallgatók családjában egyharmad részben mindkét szülő túlsúlyos. A nem túlsúlyos hallgatók családjában csak 15%-ban volt mindkét szülő túlsúlyos, s 50%-ban egyik sem.

A vizsgálatokat kiterjesztették a magas vérnyomás és a heveny szívinfarktus előfordulási gyakoriságának vizsgálatára is. Ennek érdekében két csoportot hoztak létre. Az egyiket azok a családok alkották, amelyekben mindkét szülő túlsúlyos (n = 26), a másik csoportba pedig azok a családok kerültek, amelyekben egyik szülő sem túlsúlyos. A nagyszülőket is bevonva a vizsgálatba, az első csoportban százötvenhat, a másodikban háromszázkilencvenhat családtag volt. Ezek ismeretében a túlsúly, a magas vérnyomás és a heveny szívinfarktus előfordulási gyakoriságának összehasonlítását is elvégezték.

A kapott eredmények megdöbbentőek voltak, éppen azért, hiszen az egészségügyi felsőoktatásban tanuló hallgatók felméréséről volt szó. A kapott válaszok alapján azt a megdöbbentő tényt állapították meg, hogy a száznegyven hallgatónak mindössze a 6,4%-a sportol napi rendszerességgel, s hetente háromszor is csak a 28%-uk.

Az elfogyasztott tápanyagok mennyiségére vonatkozó adatok elemzésekor kiderült, hogy a túlsúlyos és a nem túlsúlyos hallgatók csoportjának átlagos energia felvétele között nincs szignifikáns különbség. Ennek több oka is lehet. Az egyik, hogy a túlsúlyos hallgatók tudják, hogyan kellene táplálkozniuk, s nem merik bevallani a valós tápanyagfelvételt. A másik ok a kérdőív alapján az, hogy a túlsúlyos hallgatók rendszeresen vagy kampányszerűen fogyókúráznak.

Az elhízás szempontjából fontos szénhidrát, zsír és hozzáadott cukor felvett mennyiségének vizsgálatából kitűnt: annak ellenére, hogy a túlsúlyosok és a nem túlsúlyosok energia-, zsír- és szénhidrátfelvétele csaknem azonos, hozzáadott cukorból a túlsúlyos hallgatók 14,0%-kal többet fogyasztanak.

A száznegyven főiskolai hallgatónő szomatometriai adatait, valamint táplálkozási és sportolási szokásait tekintve elmondható, hogy a hallgatók 21,5%-a túlsúlyos; ez az országos átlaghoz (a lakosság 40%-a túlsúlyos, 20%-a kövér) viszonyítva jobbnak mondható. A testi önkép tekintetében 65% ítéli meg reálisan magát.

MMC Autochip

A túlsúly családi halmozódása a vizsgált MMC Autochip mintában kimutatható, bár a nemzetközi szakmai irodalmi adatok is ezt mutatják. Sajnos az a tény is bizonyítottnak mutatkozott, miszerint ebben a mérésben is a magas vérnyomás és a heveny szívinfarktus gyakoribb azokban a családokban, amelyekben a hallgató mindkét szülője túlsúlyos. A legnagyobb probléma a kifejezetten rossznak mondható fizikai aktivitás a hallgatók körében, hiszen mindössze a 6,4%-uk sportol napi rendszerességgel. Ez mindenképpen ledöbbentő, hiszen az egészségügyi felsőoktatás hallgatói nyilván tudatában vannak a nemzetközi felmérések adataival, a minimális fizikai aktivitás egyértelmű negatív egészségügyi hordalékával.

A felvett tápanyagok mennyiségében nem találtak különbséget, azonban a minőségi vizsgálatok során a hozzáadott cukor fogyasztása a túlsúlyosok körében nagyobbnak bizonyult. A familiáris és életmódbeli adatok alapján elmondható, hogy a hallgatók nem kis hányadát veszélyezteti a korunk népbetegségének számító elhízás.